2016. július 23., szombat

Szamárkő 25

Nem, most azért sem írok részletes beszámolót. Csak benyomások, apróságok a megtett 25 kilométerről. A többit elmesélik a képek:

Esőköpeny, szalmakalap - megázunk vagy leégünk? 
Pocsolyák az útszélen - erre bezzeg esett...
Hogyan kell címerezni a kukoricát? - mezőgazdasági továbbképezde

 

Széles út, hosszú út - négyesben Szamárkőig. Patanyom és lábacska - ki hogyan lépett a kőre? Logika és hittan az erdőszélen.


Mindig a sárga úton, az erdőben, de legalábbis egy jó darabig.


Figyeljünk a növényzetre is! A lampionvirág például két hete még zöld volt. Most már színesedik.


Balra a Balaton, nyugatra a cél. De addig még dombot mászunk, Kő-hegyre és Vaskereszthez, kilátunk és meglátunk, sáros hegyoldalban csúszkálunk. (Nehogy tiszta maradjon az a bakancs!) Mellesleg támogattuk a Madártani Egyesületet is néhány állatos kitűző megvásárlásával...

Hosszú út a napon, szőlőültetvények között - biztos erre megy a zöld kereszt? Előre húzok, jó egy kicsit egyedül...
Őzike a gazban, sporttársak a bajban - nem is erre kellett volna jönnünk! Sebaj, már felsejlik Kőröshegy, az irány jó.

És végre elérjük a völgyhidat, előtte bélyegzés, kis terefere régi ismerősökkel a tóparton.


Megint csak nap, aszfalt, murva, délidőben kicsit durva... Fellihegünk az emelkedőn, és végre újra erdő! Balról fenyők, jobbról lombok - ég veletek, déli dombok!


A földvári parton szép, fényes, új kilátó, előtte tábla Bujtorra emlékezve. Nosztalgia. Fotózás. Aztán tovább a parton az e.p. felé, arcunkat a tavon tartva. Vitorlások, turisták és a Tihanyi-félsziget másik oldala.


És végül: előre a vasút mentén! Egészen Szántódig. Egy kis hajrá a végén, aztán lejelentkezünk, átvesszük az oklevelet, jelvényt, búcsút veszünk az út során kerülgetett sporttársaktól - őszinte elismerés a szandálos kismamának, aki félig velünk gyalogolta végig a távot! A baba már az anyaméhben is túrázik...

Aztán várunk, míg a többiek is beérnek. Megkóstoljuk a Balaton vizét - lábfrissítés a szabadstrandon. 
Hazafelé a szokott derű a buszban, abszolút lazítás a hétköznapok után.

Ezt is megcsináltuk.
(Bocs a kínrímekért. :) )

(Szintidő: 4 óra 45 perc, eltévedéssel együtt kb. 24 km)

A fotókat itt gyűjtöttem egybe: Fotóalbumom

1 megjegyzés: