2016. július 4., hétfő

Az utolsó MZT (egyelőre)

Volt egy szakasz, ami nekünk kimaradt a Mecseki Zöldtúrából, és mivel szép időt vártunk vasárnapra, felkerekedtünk, és elgurultunk a Mecsekbe.
A kis igazolófüzet szerinti első szakaszt hagytuk a végére, ami a Koszonya-tető - Pécs-Vasas távot jelentette. Mivel közlekedés szempontjából nem túl szerencsés ez a rész, úgy döntöttünk, hogy körtúrává kanyarítjuk az ösvényt: leparkoltunk Koszonya-tető alatt, a bajossá váló aszfalt út kezdeténél, és azt terveztük, hogy ide is fogunk visszaérni, bár már a kék sáv jelzésen.
A csodás időnek hála, az út mentén mindenfelé vadul virítottak a virágok, az árnyas erdőkben dúsan tenyészett mindenféle - többnyire ehetetlen - gomba (meg itt-ott gombász is), úgyhogy nem haboztam lencsevégre kapni a helyi flóra néhány elemét.

Apróbojtorján
A koszonya-tetői volt turistaháznál nem volt szerencsénk - egyetlen árva nyalóka sem volt a dobozban, így egy fotóval leszek kénytelen igazolni, hogy ott jártam (a többiek nem akarnak semmit semmivel igazolni). A rengeteg villanyoszlop alatt és mellett elhaladva, hamarosan lekanyarodtunk kelet felé, hogy egy napos, száraz szakasz után, délkeletnek fordulva átverekedjük magunkat a derékig érő füvön. Ezután kellemes erdőben sétáltunk néhány száz métert, majd egy irtásra értünk, ahol műanyag flakonba öntött mész hivatott távol tartani a vadakat a csemetéktől - legalábbis erre tippeltünk. Az autósokat sem láthatták szívesen a környéken - fahasábokból rakott "sorompó" foglalta el az út közepét.

A Hármas-bükk-forrásnál - ami ugyan kívül esik az útvonalon, de érdemes felkeresni, mert nagyon szép, romantikus környezetben csordogál - kis pihenőt tartottunk, majd visszakanyarodva a turistaösvényre, meg sem álltunk a következő, Hársas nevezetű forrásig (akár forráskereső túra is lehetett volna ez). A forrás mellett aránylag frissen telepített esőbeálló terpeszkedik, kényelmes menedéket nyújtva a fáradt vagy eső elől menekülő vándornak (hála a Mecsekerdőnek).


Innen könnyű és kellemes utunk volt a Vasasi-árokban egészen Pécs széléig, Vasasig. A tájékozódást jól látható útjelzők segítették - ahol nem érintettük a Kék Túra útvonalát, ott még a "régi típusú" oszlopok mutatták az irányt.


Egy szárazabb szakaszon, a völgy fölött pedig kis ezerjófű telepére bukkantunk, mely békésen megfért az orbáncfű sárga bokrai mellett:


A patakon többször is át kellett kelnünk, és akadt olyan rész is, ahol nem jutott hely rendes ösvénynek, szinte a mederben gyalogoltunk a fák alatt.


Erősen kongattak már - bár még nem delet -, mire beértünk Vasasra. A helyiek talán az ebédfőzéssel voltak elfoglalva, mert teremtett lelket is alig láttunk, akit meg mégis, az kutya volt. Vagy macska. A nagy vasárnapi henyélésben - természetesen - egyetlen nyitva tartó egységet sem találtunk, ahol bélyegezhettem volna. Végül egy, a buszmegállóban hűsölő apámuramtól kértünk útba igazítást valami vendéglátóhely felé. 
Kis kanyarral el is jutottunk a domboldalban megbújó Mosoly Sörözőig, ahol némi frissítőt magunkhoz véve, és a bélyegzést is megejtve, ebédszünetet tartottunk.
Visszafelé indulva jól megnéztük magunknak a templom alatti utcán húzódó pincesor régi és újabb pincéit, majd a Vasas emlékmű mellett visszakanyarodtunk az erdő felé.


Egészen a Hársas-forrásig a korábban bejárt úton mentünk, míg el nem értük a kék sáv jelzést. Végre alkalmunk adódott egy kis hegymászásra - az egész túra alatt itt volt a legnagyobb szintemelkedés, minek köszönhetően legalább liheghettünk egy kicsit.


A régi térkép ugyan még nem jelöli, de van az erdőben egy szépen foglalt forrás, mely a "Kincskereső" névre hallgat, és egy pihenőhely mellől vezet le hozzá a forrás jelzés. A gyerekek ezt az élményt kihagyták, mi viszont leballagtunk a völgybe. A forrást a geocatching egyesület tagjai újították fel két éve, a felirat fölé - nagyon ötletesen - a Mecsek kőzeteiből kirakták a jelvényüket is. A fal tetejére pedig még egy iránytűt is karcoltak, ha netán eltévedne valaki, tudja, merre van az arra...


Innen már gyorsan visszaértünk az autóhoz, azon töprengve, hogy vajon van-e még benne olaj... Volt, bár nem sok, úgyhogy észak helyett délnek vettük az irányt, és az első benzinkútnál utántöltöttünk. Repesztettünk volna haza a Mecsek lankáin, ha egy baleset miatt le nem állítják a forgalmat Mánfa fölött. Kis tétovázás és az esélyek latolgatása után - meddig kell vajon várni? - visszafordultunk Pécsre, és a városon átvágva, Szigetvár felé tartva jutottunk végül haza.

Most már csak egy borítékot kell keríteni, és elküldeni a Baranya Megyei Természetbarát Szövetségnek az igazolófüzetet. Ha megkapom a jelvényt érte, megmutatom!

(A szokásos fényképalbumot a szokásos helyen találjátok, katt a szövegre!)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése