2015. december 27., vasárnap

Fel a hegyre! - Ság-hegy

A "Fel a hegyre!" túrasorozat mai darabjának a Kemenesalja közepén található Ság-hegyet jelölték ki a szervezők. Mivel sem a terep, sem a táv nem ígérkezett túlságosan nehéznek, úgy gondoltuk, karácsony utáni levezetőnek (a sok szénhidrát után) éppen jó lesz. Ragyogó napsütésben ültünk autóba és indultunk neki a majd' 140 km-es útnak.
A köddel Kiskorpádon találkoztunk össze, és nem is hagyott el bennünket egész nap. Hiába reménykedtünk, hogy később jobb lesz, kisüt a nap és a köd felszáll - esze ágában se volt. Így aztán a fotók homályosak lettek, a kilátás egyenlő a nullával, az idő hideg maradt - de a jókedvünk töretlen!
Tíz óra körül értünk Celldömölkre, ahol a Vulkán Park látogatóközpontja mellett parkoltunk le, és indultunk neki a hegynek. Méghozzá szó szerint, mert az aszfalt út 19 százalékos emelkedésével rögtön megdolgoztatta a hosszú ülésben elgémberedett lábainkat. Le is tértünk róla, amint megláttuk az útról leágazó gyalogösvényt, és az ezen kialakított lépcsőn másztunk fel a hegyet körbekerülő sárga jelzést követve.


Az egykor osztályozóként működő épület mellett folytatódott a lépcsők sora, majd néhány méternyi vízszintes haladás után ismét a kiépített kaptatón mentünk tovább, míg el nem értük a múzeum épületét. Itt elidőztünk egy kicsit, "kiolvastuk" a kőzetminták mellé állított információs könyvet - melynek vaslapokkal biztosítottak időállóságot -, és tovább követve a sárga háromszög jelzést, felmásztunk a csúcsra.


Talán mondanom sem kell, napsütésnek nyoma sem volt, az egész hegytető ködbe burkolózott. Kilátni lehetett ugyan, de látni semmit. Se a környező tájat, se - később - a kráter mélyét, se a bányászattal lecsupaszított hegyoldalt. Még a trianoni emlékkereszt is beleszürkült a tájba. Azért próbálkoztunk: mivel meglehetősen sokan gyűltek össze az emléklap-osztó asztal és a forralt boros bogrács körül, továbbmentünk az első ösvényen, amit találtunk. Megkerültük a néhány méterrel fölénk magasodó csúcsot, és elindultunk körbejárni a kráter peremét.
No, ez az, ami nem sikerült. A keskeny ösvény először vizes bozótosba fulladt, majd, miután átverekedtük magunkat a vendégmarasztaló ágakon, zsákutcába jutottunk. Kénytelenek voltunk a kökénnyel szegélyezett útról visszafordulni.
Inkább leereszkedtünk egy szinttel lejjebb, a szőlőskertek fölé, és egy szépen karbantartott, széles ösvényen kerültük meg a hegyet, először a sárga kereszt, majd a sárga sáv jelzésen ballagva. Nem sokáig tartott ez sem, letérve róla, az egykori vulkán kráterébe jutottunk, ahol az ösvényt további ismertetőtáblák szegélyezték. Kedvencem a placcsanásokat és lávacafatokat részletező lávatavas tábla lett. Érdemes elolvasni a szövegét (nagyítsd fel a képet)!


A kráterben kisebb tömeg jött szembe, akikkel együtt törpéknek látszottunk az ég felé törő, megmaradt sziklafalak alatt. Egy tágasabb, füves térségre kiérve, ha nem lett volna köd, megnézhettük volna a bányaműveléssel lepusztított hegyoldalt, mely a lábunk előtt tátongott. De mivel továbbra sem láttunk semmit, egy romantikus kőlépcsőt megmászva indultunk vissza a hegytetőre.


Hogy egy kis izgalmat is csempésszünk a napba, az előzőleg megismert feljáró helyett toronyiránt kapaszkodtunk vissza az ellenőrzőponthoz, zergéknek való, sziklás, alig járt, útnak nem is nevezhető járaton.
Pihenésképpen befizettük a "nevezési díjat", átvettük az érte járó emléklapot és csokit, és megadtuk a címet, amire a kitűzőt küldik majd - a szervezők nem számítottak ekkora, lelkes tömegre, és mire mi sorra kerültünk, elfogytak a kitűzők...
Ebédszünet, a körülöttünk somfordáló bernáthegyi kis falatokkal való megkínálása, és a forralt borból való mintavétel után visszasétáltunk kiindulópontunkra, a parkolóhoz. De mielőtt beszálltunk volna az autóba, végigjártuk a látogatóközpont összes szintjét, interaktív és inaktív táblákat bámulva, űrutazást téve a Marsra és az Ióra (remek kis szimulátorral), gejzírt és földrengést imitálva. 
Ezután már nem maradt más hátra, mint hazajönni, és megfogadni, hogy ide is visszajövünk egy melegebb évszak napfényesebb napján, hogy lássunk is valamit...

(További képekért kattints ide.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése