2015. december 30., szerda

Évzáró séta

Hacsak nem szánjuk el magunkat holnap is egy sétára, akkor a mai volt az idén az utolsó, természetbe kimenős délutánunk.

Az apropót az szolgáltatta, hogy anno nyertünk egy családi belépőt a Zselici Csillagparkba, amit valahogy nem sikerült felhasználnunk. Eddig. A mai volt az utolsó nap, amikor csoportokat fogadtak a Parkban, nosza, be a kocsiba, és irány Kardosfa!

De mivel korán indultunk, az előadás pedig csak félháromkor kezdődött, tovább autóztunk a ropolyi tóhoz. Nem jártunk itt régen, még nem is láttuk az információs pont mellé kiépített pihenőhelyet, a tavat. Gyönyörűen sütött a nap, és a hideg szél ellenére is érdemes volt kiszállni a kocsiból, és körbejárni a csillogó vizet, ellőni egy-egy fotót, melegíttetni a hátunkat a nappal. 
Az északi parton, a víz szélén helyes kis gomba formájú asztalok és ülőkék várják a fáradt vándort, a patakon stabil hídon lehet átkelni. Gondoltak a horgászokra is: masszív stégek szegélyezik a tavat körben, itt-ott elárvult csónak pihen a víz szélén.



A nyugati oldalon sétálva még jeget is találtunk: az árnyékban jéghártya képződött a vízen, megakasztva annak sodrását, érdekes látványt nyújtva. A tó szélén rügyezik a nyír (vagy nyár - folyton összekeverem), csodás színben pompázó virágát muszáj volt megörökíteni:




Az út felőli oldalon jobban ért bennünket a szél, nem is időztünk ott sokat. Szemben rendíthetetlenül álltak a fák, vöröses színű ágaik a tó fölé hajoltak. Mi pedig vetettünk egy utolsó pillantást a tóra, és visszaültünk az autóba, hogy meg se álljunk a Csillagparkig.




De mivel még mindig volt időnk kezdésig, felmásztunk a kilátóba, amit legutóbbi látogatásunk alkalmával zárva találtunk. Az építmény belülről is érdekes látványt nyújt, mint a mellékelt kép mutatja:


Fentről, 25 méteres magasságból pedig messzire elláttunk: alattunk hevert a bemutatóépület és a csillagkép-játszótér, északra fordulva a helyenként kivágott erdők húzódtak, keleten pedig a kardosfai vadászház épületét is láthattuk.


Körbetekertük magunkat a kilátó tengelyén, és bőven időben értünk le ahhoz, hogy felmelegedjünk az épületben, mielőtt megkezdődik a program.
Kis csoportunk - melynek tagja volt a város első embere és felesége is - először a kupolába mászott fel, hogy András előadása után megnézzük a Napot, megkeressük a füstszerű napkitöréseket (bocs: protuberanciákat) a felszínén. Egészen más ilyesmit az embernek a saját szemével látnia, mint fényképen! Pedig láttam már sokszor, de a látcsövön át más az élmény...
Ezt követően a kint felállított távcsövön át is megszemléltük ragyogó napunkat, fehérben, napfoltlesben. Láttunk is egy kisebb csoportot, északnyugati irányban - ahogy András mondta: tizenegy óránál :) - : kis szigetek a nagy fehér óceánban.
Visszatérve az épületbe, elmerültünk a meteorok és meteoritok világában, megcsodáltuk a vasmeteorit-metszetek widmanstätten-mintázatát (hű, de nehéz szó ez!), majd beültünk a planetáriumba, ahol először dr. Kolláth Zoltán rég látott, megunhatatlan kisfilmjét néztük meg először, utána pedig egy hosszabb filmet a fényszennyezésről, csillagokról a Scilla "űrhajó" fedélzetéről.

Igazán informatív és szórakoztató majdnem-két óra volt, ezer köszönet érte Maczó Andrásnak! Ezúton is boldog új évet kívánok a Csillagpark minden dolgozójának, és remélem, találkozunk jövőre is!

(További képekért ide kattints!)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése