2015. június 14., vasárnap

Séta a Csillagparkban

Tegnap - ismét egyesületi szervezésben - elgurultunk a végre megnyílt csillagdához, hogy bejárjuk a Zselicbe vezető ösvényt, melyet mindenféle tanító célzatú felépítmény szegélyez.
A nap már megkezdte horizont alá vezető útját az égen, mire a csillagdához értünk, de a levegő még forró volt. Szerencsére langyos szellő fújdogált körülöttünk, minek köszönhetően nem kozmáltunk oda már az első kilométeren. 

Az információs pontok közül a hármast értük el legelőször, mely az egykori Márcadópusztának   állít emléket. Megpróbáltuk kitalálni, hogyan hozható összefüggésbe a három hullámos deszkadomb a tarvágással, de nem jutottunk meggyőző eredményre...

A megfővéstől az út következő szakaszán semmi sem védett meg - az egykori erdei út helyén kiszélesített, kopár falú, durva kővel leszórt járat vezet be az erdőbe. A fák messze, a fal tetején bólogattak, sehol egy árnyat adó bokor, szemet pihentető aljnövényzet.


A dombtetőn lévő eligazító táblánál kifújtuk magunkat, majd egyik irányt sem választva, egyenesen haladtunk tovább. Nem messzire onnan találtuk meg a következő - kettes számú - infopontot, amely nekem a leginkább tetszett. Ez az enyezdi erdő nevét viseli, melyben helyet kapott, és a csillagos égboltot igyekszik láthatóvá tenni fényes nappal.


Az épület belsejében, a kupolába fúrt lyukaknak köszönhetően, elácsoroghattunk a csillagképek alatt, melyeket éjszaka láthattunk volna. 


Hamarosan ismét kereszteződéshez értünk, ahol - újabb eligazító tábla hiányában - az árnyasabb utat választottunk, mely az erdészeti műútra vezetett. Jelzőtáblát itt sem találtunk, így hát - ráérünk-alapon - délnek gyalogoltunk tovább egy kiszélesített, poros, unalmas úton. Mentünk, mentünk, mint a mesében, és rá kellett jönnünk, hogy jobban járunk, ha visszafordulunk, mert előbb-utóbb Kishárságyon találjuk magunkat. 
Az egyhangúságot csak az út szélén viruló lizinkák és a szégyenlősen elbújó szamócák enyhítették - az előbbieket lefényképeztük, az utóbbit megettük...


Visszaérve a műúthoz, tartottunk egy rövid pihenőt. A közelben állt egy, az úton több helyen is elhelyezett táblák közül, mely a szemetelés kerülésére szólítja fel az arra járót. Valószínűleg azt, aki az erdőben akarja lerakni a szemetet, nem fogja jobb belátásra bírni, a turista pedig örülne, ha legalább ezen táblák mellett lenne egy kuka...

Egy kisrókával való hirtelen találkozó után, a korábban érintett elágazóban továbbsétálva értünk el a csárdahelyi ponthoz. A vesszőből, fából épített hangulatos házikó jó móka a bújócskázni szerető gyerekeknek, és ízelítőt nyújt a népi építészetet tanulmányozni akaróknak.


Innen ugyanazon az úton mentünk vissza a csillagvizsgálóhoz, amelyiken jöttünk. Sötétedni kezdett az erdő, felébredtek a szúnyogok, és aludni tértek a szünet nélkül zenélő kabócák. A csillagda még zárva volt, a kilátóba nem lehetett felmászni - máris karbantartják -, így kénytelenek voltunk egy kis időt a kardosfai hotelben eltölteni némi frissítő társaságában...

Népes közönség gyűlt össze az épületnél, mire visszaértünk - nem mi voltunk az egyetlen csoport, akik a kilences bemutatóra szerettek volna bejutni. Azért így is elfértünk a kupolában, ahol Maczó András tartott bemutatót, vethettünk egy-egy pillantást a Vénuszra és a Jupiterre is. A ház mellett, a kilátóterasznak becézett felépítményen pedig - Mosoni László és segítője társaságában - két kisebb távcsövön keresztül tehettük meg ugyanezt. A felkelő Szaturnusz látványa maga mögé utasította két bolygótársát - de ezen nincs mit csodálkozni. Azok a gyűrűk mindent visznek!

A hűvösödő éjszakában még egy utolsó pillantást vettünk a csillagokra, aztán autóba szálltunk. Legközelebb talán egy nappali programot célzunk meg, és remélem, a kilátóra is fel tudunk majd mászni végre, hogy szemügyre vehessük a Zselic lankáit épp úgy, mint a csillagda körül, farönkökből formázott csillagképeket.

(Szolgálati jelentés: a kezelő Sefagtól örömmel vennénk több útjelző táblát, esőbeállót, padot. Élvezetesebb lett volna az egész séta, ha az erdőben alakítanak ki hozzá útvonalat ahelyett, hogy letarolják a fél környéket. Egy körútnak pedig valószínűleg sokan örülnének velünk együtt. Az út kiszélesítésével az autóforgalom is megnőtt, nemcsak személyautóval, hanem busszal is találkoztunk a 2. infópont magasságában...)

A fotóalbumot ide kattintva nézheted meg: Albumom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése