2015. május 20., szerda

Mecsekpölöskétől Orfűig

Immár másfél hete, hogy ismét a nyakunkba vettük az erdőt, és végigjártuk a Mecseki Zöldtúra Mecsekpölöskétől Orfűig húzódó szakaszát. Hogy ne lepje a feledés homálya - és hogy teljes legyen majd a sorozat -, megemlékezem róla néhány szóban.

Mivel túránk kiindulópontja kissé távolabb esik a főútvonalaktól, két busszal tudtuk megközelíteni. Mivel ragyogó napsütéshez és egyre melegedő kora reggelhez volt szerencsénk, nem esett nehezünkre néhány percet várakozni Hertelenden a csatlakozásra.




Pölöskén - egy kis készletfrissítés után - jó alaposan megnéztük a falu egyetlen látnivalóját, az iskolát és a lábánál heverő romokat, melyek valaha egy kolostor falát alkották. Amint tovább haladtunk a faluban, meggyőződhettünk róla, hogy ezek a falak azóta átköltöztek más épületekbe...


  

Az első nagyobb emelkedő az Úr-hegyre vezetett, ahonnan remek kilátás nyílt a Mecsek nyugati lejtőire. Ahogy kényelmes tempóban poroszkáltunk Komló felé, az erdőszélen még - gyanúm szerint - fülemülét is hallhattunk énekelni. (Már, ha jól tippeltem a fejem fölött fuvolázó madárka kilétére.)
A dombtető 304 méteres magasából ráláttunk Komlóra, jobbra szürke, elhanyagolt toronyházak, balra az felhagyott bányák tárnái tartottak számot a figyelmünkre.

A körtvélyesi kőkeresztnél fotózkodási pihenőt tartottunk, majd délnek fordultunk a zöld jelzést követve, hogy egy kis hegymászás után beérjünk Sikonda tavai mellé. 

Az odafelé vezető ösvény mellett - merthogy tanösvényre kanyarodtunk - helyes kis felvilágosító táblák mutatták be az erdő életét, növényeit, tücskeit-bogarait. Hátha nem ismeri őket mindenki...


Korai tízóraink elfogyasztása céljából hosszabb pihenőt tartottunk az ifjúsági tábor és a gyönyörűen karbantartott, sima vizű tó mellett. A vízen molnárkák korcsolyáztak, a járda mellett fekete nadálytő nyílott, a parkolóban pedig gyűlni kezdtek a gyerekeket és a hozzájuk tartozó bringákat szállító autók.


Pihenőnk végeztével a közeli hotelben sikerült lepecsételtetni az igazolólapot, majd felfelé törve, aztán kellemes domboldalon araszolva mentünk tovább. A Csík-gödör túlsó felén kíváncsi lovakba botlottunk, akik ugyan karám mögé voltak zárva, de kénytelenek voltunk közelebbről is megismerkedni velük, tekintve, hogy a turistaút a kerítésen belül folytatódott...


Az országút után átvágtunk a megye nevét viselő patakon is - mi volt előbb: a Baranya-patak vagy Baranya megye? -, és hamarosan már a Vágotpuszta felé vezető, mintegy két-két és fél kilométeres, emelkedőkkel és lejtőkkel vegyes szakaszon jártunk. 


Termékeny szakasz volt: egymást taposták a méhfüvek, találkoztam salamonpecséttel és tarka lednekkel, gyöngykölessel és réti kakukkszegfűvel is. Ahogy Gabi mondta, többet voltam virágok mellett guggolva, mint ácsorogva...

Vágotpuszta előtt, egy csendes erdőben tettünk kitérőt a régi sírkövekkel teli temetőbe, ahol még a XIX. század végéről származó síremléket is találtunk. A feliratok között ugyanúgy előfordult egyszerű, magyar nyelvű megemlékezés, mint díszes, gót betűs német szöveg. Hol lehetnek és vannak-e ezeknek az embereknek a leszármazottai? Van-e még, aki emlékszik rájuk?...  
Vágotpuszta apró település, kevés házzal, egy szépen karbantartott harangtoronnyal, és egy kerekes kúttal, amit használatba is vettünk. Aki akart, kortyolgathatott pusztai vizet az ebédje mellé. (Vajon miért a lányok húzták a vizet, míg a fiúk csak álltak és szurkoltak?)



Az ebédszünet után úgyszólván lecsorogtunk Orfűre. A bicikliútnak is jelölt szakaszon hol szakadék mellett, hol összeszűkült ösvényen vezetett az út. Csak egyszer álltunk meg hosszabb pihenőre - a Lóri-háznál, ahol a patakparton szirmukat hullajtva kókadoztak az elnyílóban lévő medvehagymák.

Orfű szélén, a Mecsek Háza után tettünk egy kis kitérőt, hogy megnézhessük a Vízfő-forrást és a barlang bejáratát. Ezután már csak a buszmegálló várt ránk, amit immár ismerősként üdvözültünk, hiszen előző túránk is ott végződött. 

A Zöldtúra következő szakaszán északnak fordulunk majd, hogy megnézzük magunknak a Mecsek ritkábban látogatott tájait is. (És újra köszönet a kigondolásért és túravezetésért Zolinak!)

(A szokásos fotóalbum a szokásos helyen.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése