2014. június 27., péntek

Ízlelő-bimbósan

A virág, mint olyan, szagolásra való. Meg nézegetésre. Meg locsolásra, gondozásra. Gondoltam eddig. Én és sokan mások. (Vagyis nem is olyan sokan, ami a város szégyene...)

A virág evésre is való. Ízesítésre. Dúsításra. Megbolondításra. Egy kis levendulás cukor a linzerbe, és máris más dimenziókba helyeztük az ötórai teát. Egy-két hörpintésnyi rózsaszörp, és nincs gond a népszaporulatra. 


Akinek van egy kis (nagy) virágoskertje, ne csak szagolja-nézegesse, hanem egye is! A pipitért, a pitypangot szintén, amiket még csak nem is szagolgatunk-nézegetünk. El veled, fűnyíró! Inkább kiesszük a "gyomokat" a fűből! (Na jó, ezt azért nem kell annyira véresen komolyan venni...)


Halmos Monika megmutatta. Megkóstoltatta. Ínycsiklandó fotókkal és élvezetes előadással, a végén virágokból, virágok hozzáadásával készült sütemények felszolgálásával. Haj, az a rózsaszörp! Még érzem. Köszönet érte!

Madame Provence-nak is. Még sok ilyet szeretnénk! De legalábbis egy helyi levendulást. Meg rózsakertet. Meg étkezésivirág-farmot. Vagy ilyesmit.


Hol is fényképeztük azt a sok búzavirágot? Mehetnénk leenni...

(A negatívumokról most csönd. A múzeum azért változtathatna a hozzáállásán. Kit érdekel a záróra, amikor előadás van?!)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése