2014. június 1., vasárnap

Fülemülék éjszakája

Mivel az első időpontot az időjárás megvétózta, tegnap került sor a Fülemülék éjszakája című rendezvény megtartására. A Bárdudvarnok melletti Petörke-tónál gyülekeztünk, az üresen álló, portéka nélküli standok közelében. Míg a többiekre vártunk, egy kis barázdabillegető tüsténkedett körülöttünk, megalapozva az este hangulatát (a képekre kattintva nagyban is megnézheted):



Amint mindenki megérkezett, vezetőnk, Németh Ildikó, a Magyar Madártani Egyesület helyi szervezetének képviseletében mondott néhány szót a fülemüléről, a séta útvonaláról, a miheztartásról és már indultunk is.

A lemenő nap fényében fürdő réten sétálva, a környező fákon népes őszapócsapat vonta magára a figyelmünket. Ide-oda szálldosva csiripeltek, de sajnos, mivel ellenfényben voltak, nem nagyon tudtuk megfigyelni őket. Ám hamarosan, a Szent Benedek szobor magasságában visszafordulva, egy másik fa tetejére szállva is megmutatták magukat.
Sétánk közben gyakran felhangzott az erdei pinty, a feketerigó dala, és szerencsénk volt a sárgarigót is hallani ezen a területen. Közben visszaértünk a starthelyre, ahonnan a Petörke-tó déli partja felé indultunk tovább.



A nap még elég magasan járt ahhoz, hogy kigyönyörködhessük magunkat a tó látványában, tekintetünkkel követve a fölötte áthúzó récéket, meg-megállva egy-egy felhangzó madárdal hallatán. A csapat közben kissé szétszakadozott, a gyereksereg minduntalan talált magának valami megnéznivalót - virágot, bogarat -, de nem siettünk sehová, ráértünk nézelődni, beszélgetni.

A kanyarbéli tanyán mosolyogtató látvány fogadott: birkák nyírás után. Olyan szokatlanul néztek ki, hogy nem álltuk meg fényképezés nélkül:


Innen már csak néhány lépés volt a gyurgyalagtelep. Természetesen nem másztunk fel a falhoz, ahol fészkelnek, nehogy megzavarjuk őket, csak az úton ácsorogva figyeltük a röptüket, a közéjük vegyülő partifecskékkel együtt. Sajna, az én kis fényképezőgépem nem alkalmas arra, hogy ekkora távolságból igazán jó fotókat készítsek bármiről is, úgyhogy ajánlom a net böngészését gyurgyalagfotók után...

Az út újabb kanyart véve a keleti kis tórészhez ért, ahol a tervek szerint meghallgathattuk volna a fülemülét. Sajnos, csak "volna", mert a kismadár időközben eltávozott az élők sorából - egy macska, egy bagoly vagy egy kígyó gondoskodott róla, hogy ne hallhassuk a dalát. Hogy mégse maradjunk fülemüledal nélkül, felvételről közénk hozta őt Rebi és Ildikó:


Miközben a madarakat hallgattuk és nézelődtünk, hirtelen felbukkant a part menti fűből egy vidra. Legalább annyira meglepődött minket látva, mint ahogy mi meglepődtünk, mert pillanatnyi megtorpanás után hátraarcot csinált és visszaszaladt a tóba. Később már nem láttuk, pedig vártuk erősen - nem mindennap lát az ember szabadon vidrát!
Egy kis kitérőt tettünk még, mielőtt visszafordultunk volna a parkoló felé. Az Áram SE pihenőháza mellett elsétálva a tó túlsó partjáig bandukoltunk, gyönyörködve az itt csapatostul nyíló margarétákban és koloncos legyezőfűben, hallgatva a kakukkot és a nádirigót.


Mire visszafordultunk Szentbenedek - vagy ahogy a dédszüleim hívták: Szentbék - felé, már besötétedett, az út mellett felgyulladtak a lámpák (már amelyik égett). Az ég továbbra is felhős maradt, így le kellett mondanunk a csillagnézésről, hiába jött velünk csillagász is. Talán majd legközelebb több szerencsénk lesz!

Ez után a kellemes séta után nem marad más hátra, mint begyűjteni jó néhány madárhangot, hogy el ne felejtsem, melyik dalnak ki az előadója, és hogy Ildi segítsége nélkül is meg tudjam ezt állapítani...

(További fotók itt.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése