2014. június 25., szerda

Elfoglalt krónikás

Az úgy volt, hogy szombat estére meghívót kaptunk - mert némely túrákra csak azzal megy az ember - falatozással egybekötött erdei sétára. Mert nem nevezném igazi túrának, amit aznap elkövettünk hat és tizenegy között. Éjjel tizenegy. Leginkább csak azért gyalogoltunk egy kicsinyt, hogy helyet csináljunk bendőnkben a sülő-fővő vacsorának.

Szép az erdő, télen-nyáron - mondja a dal (vagy mi), és mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az útközben készült fényképek. A nap már húzta a pizsamát, mire beértünk a sűrűbe, a szűrt fények kellemesen játszottak a fák levelei, a virágok szirmai és a hajunk szálai között. Nem is rohantunk, kényelmes tempóban vágtunk át a Töröcskei-tó mellől a Gyertyánosi parkerdő mellé, eszegettük a természet ajándékát - kedvencemet, az eperfa (mifelénk szederfa) fehér és fekete termését. Mire a Horváth-tanyára értünk, igazán színes egyéniségek lettünk...

Ott aztán már javában rotyogott a lecsó, sült a kolbászka, illatozott a pálinka. No de azt már az út elején megkóstolták az arra kapható sporttársak... Nem is volt semmi hiba egész este, ahogy sötétedett, úgy fogyott a sör, az üdítő, az ennivaló. A növendék tábortűz mellett beszélgetve, az asztaloknál iszogatva-eszegetve ütöttünk el néhány órát egymás társaságában (meg pár szúnyogot is élete virágában).

Nem is cséplem tovább a szót, beszéljenek helyettem a fotók itt: Albumom

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése