2014. május 25., vasárnap

Csillagos ég - a Zselicben

Bizonyára már mindenki tudja (és a könyökén jön ki), hogy a kedvenc dombjaim adnak otthon az egyetlen Csillagoségbolt-parknak szép hazánkban. S mivel tegnap a nemzeti parkok alapítására emlékeztünk (már aki), a DDNP és a csillagászati egyesület megint szervezett egy csillagnéző túrát a Zselicben. 

Az eső megkímélte a környéket, és bár délelőtt még aggódtunk, hogy felhőtlen lesz-e az ég este is, örömmel láttuk, hogy nem lesz okunk panaszra. Hétre oda is értünk Kardosfára,  ahol már gyülekeztek a jelentkezők. 
Indulás előtt, a többiekre várva, az egyik vezetőnk megismertetett minket egy - sajnos, már halott - törpegémmel, mely holtában imigyen oktatási célokat szolgált... Fél nyolcra mindenki megérkezett, és egy rövid bemutatkozás és a viselkedési szabályok ismertetése után nekiindultunk az útnak, a lakodalmas dajdajtól hangos ház megkerülésével.

Mivel még gyönyörűen sütött a nap, és bőven volt időnk csillagkeltéig, megálltunk itt-ott, hogy vezetőink egyike vagy másika (ha jól emlékszem, Szegvári Zoltán és Pintér András volt ott a DDNP részéről, és Kolláth Zoltán mint csillagász) igyekezett közelebb hozni hozzánk az erdőt, az erdőgazdálkodást, a Zselicet egy-egy rövid kis előadás keretében. Aki esetleg még nem látott hársat vagy bükköt, és az akáccal is csak a hírekben találkozott, az most megismerhette szokásaikat, kinézetüket és mindent, amit tudni érdemes róluk. Azon se kellett töprengenünk, hogy éppen melyik madár fogott dalolásba, mert éber túravezetőink azonnal felhívták rájuk a figyelmünket: hol egy pinty, hol egy meggyvágó, hol egy macskabagoly jelezte közelségét. Ez utóbbi többször is.

Útba ejtettük a készülő csillagvizsgálónak helyet adó dombot is - bár az építkezésre egyelőre csak a kimélyített út és földkupacok utalnak. Ha kész lesz - egyszer, ahogy az nálunk szokás, biztos nem határidőre -, a déli panoráma mellett az égi panorámát is remekül lehet majd pásztázni belőle.

Mire - az egyre sötétedő erdőben - leértünk a Ropolyi-árokba, már feljött az első néhány csillag, de ahhoz még világos volt, hogy érdemes lett volna hosszasan az eget kémlelnünk. Ehelyett végighallgattunk egy érdekes előadást a látásról és a fényről, megnéztük, hol kelt fel a Mars, és hamarosan tovább indultunk, hogy elérjük a rétet, ahol a sűrűsödő éjszakában megismerkedhettünk néhány csillagképpel, például a Corona Borealisszal...


a Skorpió és az Ikrek csillagképpel, megnéztük, hogyan találhatjuk meg legkönnyebben az Északi sarkcsillagot a Nagy-Göncöl segítségével, és a két legfényesebb csillag között megtaláltuk a Herkules csillagképet is:


Miután jól kigyönyörködtük magunkat, és elérkezett az ideje, hogy távcsővel hozzuk közelebb a látnivalókat, egy kis kitérő után - mikor is szemrevételeztünk egyet a jövendőbeli "tanösvény" információs pontnak becézett esőbeállóiból -, nagyobb sebességre kapcsolva visszaindultunk Kardosfa felé. A szemünk addigra már olyan jól hozzászokott a sötéthez, hogy elég volt az út aszfaltcsíkját követni, zseblámpa használata nélkül is láttuk, hová lépünk (ahogy az egész kirándulás alatt sem gyújtottunk lámpát). 
A kis rétre visszaérve, amelyen már a túra elején is eltöltöttünk néhány percet, már várt ránk egy Szaturnuszra beállított távcső, mi pedig szépen, sorban belekukkanthattunk és vethettünk egy pillantást Naprendszerünk gyűrűs óriására (bár nem ennyire nagy felbontásban, de akkor is nagy élmény volt!):


Sajnos, időközben elértek minket a dél felől ólálkodó felhők, így a később jövők lemaradtak eme érdemes bolygó megtekintéséről, és helyette a Herkulesben tanyázó M13 gömbhalmazt vehették szemügyre:


Innen már csak néhány méter volt a parkoló, ahonnan indultunk, és ahová a csillagok nyakfájdító csodálása után visszatértünk. Majdnem éjfél volt, mire hazaértünk, szemünkben a csillagokkal, orrunkban bodzaillattal, tüdőnkben pedig jófajta erdei levegővel. Nem bántam meg, hogy elmentem, ahogy, valószínűleg, mások sem. Lesz még csillagnézős túra, ne hagyjátok ki!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése