2013. augusztus 10., szombat

Epedve...

...vártuk mi is az esőt, mint várkastélyba zárt királykisasszony a szabadítóját. De hiába. A beharangozott nagy felhőszakadásból, szélviharból nekünk csak egy kicsike hajnali loccsantás jutott, kb. tíz percben. Igaz, később, a délelőtt folyamán is lehullott néhány csepp, de az még arra se volt elég, hogy a port elverje.
Pedig itt, a Zselicben is kókadnak a növények, szárad a fű, és már az eldugott, mindig nedves erdőzugokban is felütötte fejét a szárazság. Hol van a régi vízszint a patakból! Hol vannak a vízisiklók, békák? (Na jó, megint elharapta a kutya egy siklónak  a torkát...) Valószínűleg mélyebb rétegekbe húzódtak, ahol több a nedvesség, és nem szárad ki a bőrük.

A madáretetőt átszabtam madáritatóvá - beleraktam egy cserépalátétet. Madarat még nem láttam rászállni, de remélem, azért felfedezték, és még mielőtt elpárolgott volna belőle az összes víz, szürcsöltek belőle.

Továbbra is várjuk az esőt. Bármennyit.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése