2012. december 26., szerda

Fenyő


Mi másról is írhatnék karácsonykor - a szereteten, ajándékozáson és rokonlátogatáson kívül -, mint a fenyőről?


A fenyőről, amit sokan sajnálnak - jaj, szegény, levágják, feldíszítik, csodálják, aztán kidobják! Bizony, ki. Mert ezeknek a fenyőknek majd' mindegyikét azért termesztik, hogy ez legyen a sorsuk. Jó esetben nem a természetből - erdőből, védett környezetből - lopják el őket, hanem bizony, hosszú évekig nevelgetik, gondozzák, hogy ezekben a napokban örömöt okozzanak kicsinek-nagynak egyaránt. Aztán, amikor lejárt az idejük, tehetnek még egy szolgálatot: felaprítva a kazánba kerülnek, hogy bemelegítsék a lakást. Már akinek van kazánja, ugye. Akinek nincs, az pedig - ahogy említettem volt - kidobja a levelét lehullajtott, elszáradt fenyőt.
A Zselic hűvösebb völgyeiben őshonos az erdei fenyő, mely alatt barangolva különös, gyantaillatú és rémmesébe illő hangulat kapja el a turistát. A fenyő sajátossága, hogy alatta alig nő aljnövényzet, a lehulló tűlevelek vastag szőnyeget alkotnak, amelyen leginkább gombák tenyésznek. Télen pedig, ha leesik a hó - amire sajna, most épp nincs példa -, óvatosan lavírozva kell haladnunk a mélyre lenyúló ágak között, hogy ne huppanjon a nyakunk közé egy jókora adag fagyott víz...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése