2011. július 9., szombat

Madarászós


Amiért a városi gyerekek-felnőttek madárvédős táborba mennek (ha mennek), nekünk itt, a Zselicben elég csak kinézni az ablakon. Persze csak óvatosan, nehogy elriasszuk az ide látogató - immár rendszeres - vendégeket.


A feketerigó jól érzi magát a városokban is, a mi kertünkbe kifejezetten a rettentőmód elszaporodott tücskök kiirtása céljából jönnek. Nem tudom ugyan megkülönböztetni őket egymástól, de biztos vagyok benne, hogy ugyanaz a 2-3 rigópasi császkál az udvarban nap mint nap...

A szajkó főleg a diófát látogatja, bár ilyenkor, amikor a termés még csak zöldül, hiába jön. Lehet, hogy leltároz: mennyi esik majd le neki ősszel, dióéréskor? Mindenesetre szívesen üldögél a kerítésen is, vagy az ecetfa lomba közé bújva vizslatja a környéket...
Mostanában szokott be hozzánk a rozsdafarkú. Bevallom, még nem tudom, hogy a kerti vagy a házi változat-e, mert nem enged közel magához, így csak távcsővel nézegetem az ablakból. Elsőre - a rozsdaszínű tolla mellett, ugye - jellegzetes, farkbillegető mozgása tűnt fel, ahogy a kerítésdróton egyensúlyozott. Talán ő is a tücskökre feni a csőrét?
Aztán itt van még a vörösbegy, ami szintén fel-feltűnik valamelyik kisebb bokor mellé levert karón. Mondhatni, csak benéz, csiripel egy kicsit és továbbáll.





És ihol ez a különleges, gyönyörűséges zöld madár, stílszerűen zöld küllőnek hívják. Én még nem láttam - sajnos -, csak apjuk emlegeti, mint legújabb vendégünket. Neki már volt szerencséje hozzá, pont akkor nézett ki a kertbe, amikor ez a madár megjelent az egyik fán. Gyorsan meg is kereste őkelmét a határozóban, merthogy még nem látott ilyet. Na, azóta tudjuk, hogy ő a zöld küllő.


A verebekről és galambokról nem is szólnék, őket elzavarni se lehet. Hangos tőlük az összes bokor, beköltöztek - a verebek - a csatornába, a galambok virtuózan egyensúlyoznak a villanyvezetékeken. Őket már egyáltalán nem zavarja az ember. Csak a macskákkal nincsenek valahogy kibékülve...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése